Testünket - mely maga is anyaggá sűrűsödött energia - energiamező veszi körül "kisugarzunk". Energiát adunk át vagy veszünk át egymástól minden személyes vagy virtuális találkozás alkalmával, de a szeretet-erő leghatékonyabb átadása közvetlenül, érintés útjan történik. Ez az erőátadás kölcsönös.
Amikor gyermekünk születik, ösztönösen közel tartjuk magunkhoz, ölelgetjuk, simogatjuk, Ilyenkor egyfajta "örökséget" adunk át, melyhez semmilyen más módon nem lehet hozzájutni. Azok a gyerekek, akik ezt valamilyen okból nem kapták meg, maguk sem lesznek képesek szeretetet adni. Az ok lehet az anya elvesztése, vagy távolléte, vagy - ami gyakoribb - "rideg" érintésmentes gyereknevelés, amely bizonyos kultúrákban elterjedt.
A 60-as években Harry F Harlow pszichológus csimpánzokon végzett kisérleteket erre vonatkozólag, Újszülött kismajmokat az anyjuktól elvalasztva neveltek. Az eredmények azt mutatták, hogy a "ridegen" nevelt majmok társaiknál gyengébbek, csaknem aszexualisak es utódok nevelésére, gondozására képtelenek voltak.
http://muskingum.edu/~psych/psycweb/history/harlow.htm
http://users.rcn.com/napier.interport/cwm/experim.html
No comments:
Post a Comment